Kávészünet Kövesdi Katalinnal és Friedl Zsolttal
Ibrahim martalócai
A 1500-as évek első felében történtekre, az oszmán birodalom nagy hódításaira emlékezik Kőszeg városa minden év augusztusának elején az Ostromnapokkal. E három napos látványos, kalandos, interaktív játék mindig rejteget újdonságot, izgalmakat, jó szórakozást. Évek óta ugyanaz a történet, mégsem lehet megunni. Hogy miért nem? Nos, erről beszélgettünk Ibrahim martalócaival, Katalinnal és Zsolttal. Segítségükkel a török seregek mindennapi életébe nyerhetünk bepillantást. Túl a látványon, valós történelmi ismeretekkel kínálják az érdeklődőket. Megtudhatják, kik is voltak a martalócok. Legfőképp a harcok végén zsákmányolással, rablással foglalkoztak. A sebesültek és elesettek még használható felszerelését, fegyvereit összegyűjtötték, és szétosztották a harcosoknak. Nagy értéke volt a páncéloknak, a láncingnek, vagy a bőrvértnek, a csizmának, meg a fegyvereknek, hiszen ilyen óriási létszámú sereget nem volt egyszerű felszerelni. Mindenkinek nem jutott. Csak a láncing elkészítése egy hónapot vett igénybe. Nem beszélve a 25 kilónyi súlyáról.

K.: - Annak idején -2007-ben - Seper András és Básthy Béla fejéből pattant ki az ostromnapok ötlete, kezdetben mint tűzoltó vettem részt a rendezvényen, és gyakorlatilag azóta is benne vagyok, most már a vezetőség egyik tagjaként. Ez a Kőszegei Ostromnapok Egyesület. Pár éve átadták a stafétabotot egy fiatalabb vezetőségnek. Elindultunk egy frissítés útján. Már látszik a táborunkon is. Újítunk, megpróbálunk mindig újabb és újabb dolgokat beszerezni, amelyek korhűek. Ezek fegyverek, sátrak, díszítőelemek, a tábori életet megjelenítő árnyékolók, padok, használati tárgyak. Az egyesületben az Ibrahim martalócai „részleg” vagyunk, az esetek 80-90 százalékában törökként jelenünk meg. Ilyenkor vagyunk Ibrahim martalócai.
Zs.: -Én külsősként kerültem be anno még a Németh Gábor által. Eleinte csak az ostromban vettem részt. Aztán négy év kihagyás után, három éve ismét aktívan veszek részt a rendezvényen és annak előkészületeiben. Mindnyájunknak varrattunk magyar ruhát is. Gyakran hívnak bennünket olyan hivatalos rendezvényekre, ahol korhű öltözékben emeljük az ünnep fényét, segítjük az emlékezés meghittségét. Ott vagyunk egy-egy városi rendezvényen díszőrségként, akár március 15-dikén, vagy a Hősök napján, de bárhol, ahová hívnak bennünket. Nemrég a Vespa-sok találkozóján Velemben résztvevők Kőszegről díszlövésünkre indultak tovább. Ezúttal törökként jelentünk meg és ágyúlövésünkre startoltak el.
K.: Egyre több fiatal csatlakozik hozzánk. A 25 év alattiak száma is közelít a 20 felé. Pedig ez a háromnapos együttlét az Ostromnapok alatt időutazás is, hiszen az ötszáz évvel ezelőtti időket éljük. Nincs a gyerekeknél mobiltelefon, sem iPad. Korabeli ruhákban járnak, fakanalakkal, török által használt eszközökkel. Tanulnak harcolni, kardozni, a lányok pedig a tábori életben vesznek részt.
Zs.: Úgy érzem nagyon sok mindenben előre lendítettük az egyesületet. A sok új beszerzéssel új arculattal tudtuk megjeleníteni magunkat. Az új sátrakban próbáltunk mindenféle török kellékkel, korabeli használati tárggyal körülvenni magunkat. Ezeket a dolgokat részben Törökországból, részben törököktől szereztük be. Turistaúton Isztambulban egy busznyi ember ismerkedett 5 napon át a török kultúrával, próbáltuk magunkba szívni az oszmán világ hangulatát. Az utolsó két nap pedig arról szólt, hogy mindenféle ruhát, apró kellékeket be tudjunk szerezni, amik csak ott léteznek, mert Magyarországon, de Európában sem lelhetők fel. Olyan szöveteket vettünk, amelyek itt nincsenek. Ezek egy része a sátorban látható díszítőelemként, de ezekből készültek a ruháink is. Még régiségboltokat is felkerestünk. Mindenhol lehet alkudni, de ott nem engednek az árból. Amiket a közönség a sátrakban lát, azok nagy része magántulajdonunk. Egyesületünkben a pénzügyminisztert, Iszkender Cselebit igyekszem megjeleníteni. Ma már a turbánom is teljesen autentikus, még szakállt és copfot is ezért növesztettem. Ő volt I. Szulejmán szultán uralkodása alatt a három meghatározó alak egyike. Úgymint Ibrahim hadvezér, a másik a defterdár, vagyis a pénzügyminiszter és a harmadik a kádi, a jogtudós volt. Velük tárgyalta át a szultán a döntéseket. Az egyesületben jómagam civilben asztalos vagyok, de van lakatos, bőrdíszműves. Mindenki kiveszi a részét a munkából. Nagyon költségtakarékosan készülnek az eszközeink, használati tárgyaink. Mindig van egy új ötlet, ami a táborunkba visszatérő vendégeknek is meglepetés. Az idei év legnagyobb projektje egy ágyú, mely a mostani ostromnapokon debütál. Még a keresztelő előtt vagyunk, minden török ágyú női nevet visel. Az ötletgazda Fekete Barnabás volt. Ő lesz az ágyú névadója és kezelője, amihez tűzmesteri vizsga kell. Ez egy falkonett. Törökül az ágyú falkon, mivel kis méretű, ezért falkonett a neve. A nagy ágyukat az 1532-es esőzések miatt a sárban nem tudták vontatni, ezért ilyenekkel támadták a várat. Varsányi Zsolt 5thGear Kft-je készítette a fém díszítőelemeket, a többi alkatrészt magunk készítettük.
K.: -Ami a nőket illeti, az iszlám lényegéből fakadóan, nem jutottak soha kiemelt szerephez. A korabeli felfogás szerint egy nő „értéke” a férfi tizedével sem ért fel. Ezt kint, tőlük hallottuk. Eltekintve azoktól persze, akik a háremben voltak, vagy netán szultánák voltak. A hárem sem abban az értelemben veendő, ahogy itt mi azt sokáig gondoltuk felszínes ismereteink alapján. Az ostromnapok során a feladatunk a török kultúra terjesztése. A martalóc csapat hétköznapiságát kell bemutatni, hétköznapi edényekkel, hétköznapi ruhákban, a mindennapi tevékenységhez kapcsolva. A nők nem harcoltak. Most az a dolgom az új díszsátorban, amit tavalyelőtt vetettünk be, - ez tulajdonképpen egy aga sátra - hogy elmagyarázzam, mi minden volt egy előkelőség sátrában. Vannak benne szalmával kitömött ülőkék, az idei évtől már van mangálunk is. Ami egy díszes, megjelenésében az orosz szamovárra emlékeztető szerkezet és a sátor fűtésére izzó faszénnel, fertőtlenítésére és illatosítására tömjénnel rakták meg. A sátrak tetején azért van az a kis nyílás, hogy a füst ott távozzon. Sőt, azt is elmondom a közönségnek, hogy a saslik ősét is ezen sütötték. Bárányhús és zöldség volt a saslikban. Azt is megtudtuk, hogy egy kiló bárányhús ára, akkoriban egy havi zsolddal ért fel. Úgyhogy a zöldség, a padlizsán dominált a készítésénél. Amikor odajön a sátorhoz az érdeklődő család, elmondom a tárgyak funkcióját, a gyerekeknek mesét mondok. Török mesét. A mese végén ajándékot adok nekik. Legutóbb egy vendégszereplésünk alkalmával, végighallgatott egy török fiatalember és kézjelzéssel fejezte ki elismerését. Ugyanis a törökökről néha nagyon sok valótlan hír terjeng. Amikor kint voltunk Isztambulban, a szultán palotájában hat órán keresztül öntötték ránk a történelmüket, a kultúrájukat. Szívtuk magunkba a tudnivalókat, hogy autentikus ismereteket adhassunk róluk tovább. A táborban Polák Norbert és felesége török étkeket készít. Török fánkot, török lecsót. Lesz majd idő biztos, amikor ezeket a közönség is megkóstolhatja. Vendégszerepléseink során láttuk, hogy volt, ahol török kévét mértek. Amikor Zsoltéknak nincs feladata az ostrom után, szívesen megmutatják a fegyverzetüket a látogatóknak és segítenek nekünk, nőknek, hogy betereljék hozzánk a gyerekes családokat, akik örömmel nyugtázzák, hogy ez nagyon jó volt. A meghallgatott meséből pedig tanulni tudnak a felnőttek is. Látják az egyik oldalon az aga sátrát, a másik oldalon a törökök hétköznapi életét. Nem titkolt célunk, hogy az utánpótlásnak már gyerekkorban felkeltsük az érdeklődését, figyelmét a homo ludens, a játékos ember szerepére.

Kiss János