Kávészünet Vadász Tibor cukrászmesterrel

Üzletét 31 éve nyitotta meg a Fő téren

A négy alapíz – az édes, a sós, a savanyú és a keserű – közül a legelterjedtebb a sós, de legkedveltebb az édes. A jó édességnek komoly kritériumai vannak.

A négy alapíz – az édes, a sós, a savanyú és a keserű – közül a legelterjedtebb a sós, de legkedveltebb az édes. A jó édességnek komoly kritériumai vannak. Az emberi ízlés szerint a sütemények addig édesíthetők édesítőszerekkel, cukorral, vagy mézzel például, amíg azok fogyaszthatók. A másik fajtájúak a természetes anyagokkal édesített készítmények, ezek a gyümülcsök segítségével történnek, így jönnek létre a pikáns ízű édes-savanyú finomságok. Ezek még tovább fokozhatók, ha hozzáadunk egy kis graip fruitot, vagy kávét, jellegzetes kesernyés ízt kapunk. Az alkoholok az édességek élvezeti értékét növelik. A gesztenyés és diós termékek szinte kívánják az alkoholt. A sütőcukrászat alapjait voltaképpen akkor kezdték lerakni, amikor az emberek a nomád életmódról földművelő életmódra tértek át és rendszeresen kezdtek gabonamagvakat termeszteni, amelyeket kezdetben nyersen fogyasztották. Rájöttek arra, hogy a gabonamagvak íze pirítással jobb, zamatosabb és kissé édesebb lesz. Az őrlés feltalálása - ami eleinte csak a magvaknak kövek közötti szétdörzsöléséből állt -újabb lépés volt a tökéletesedés felé. A magvak keményítő- és fehérjeanyagai feltáródtak és az így nyert őrleményhez vízet, tejet, esetleg zsírt hozzáadva már tésztát lehetett készíteni. Később ezekbe a süteményekbe édesítőanyagot is kevertek, valószínűleg mézet, de lehet hogy gyümülcsöket is. Bizonyára a gyümölcsök vezettek el bennünket az édességek szeretetéhez. Az édességkészítés napjainkra tömegtermeléssé vált, a fogyasztásának növekedése pedig töretlen. Városunkban a szakma egyik jeles képviselője Vadász Tibor, akivel egy igazi kávéfinomság mellett beszélgettünk Fő téri cukrászdájában.
-Sok titokzatos történet kering e „boldogsághormont növelő” finomságok kapcsán, melyeknek nemcsak az ízvilága, de az esztétikája, a megjelenése is igen fontos.
-Vannak természetes színezékek. A különböző virágok, levelek az alapanyagok, melyekből kinyerik a piros, sárga, zöld, lila szinezőket, majd sűrítik, szárítják, őrlik. Rövid szavatossági idővel bírnak. Nagyon sokat köszönhetünk Marco Polonak, aki utazásai során Európába hozta a különböző édesgyökereket, fűszereket. Sőt még a fagylalt egyik fajtáját is Kínából. A mai fagylalt elődjének számító hideg édességet több ezer éve készítették először. Egyes feljegyzések szerint az ókori kínaiak mézzel édesített gyümölcsleveket hóval, jéggel hűtöttek, és ezen hideg édességeket szolgálták fel a kiváltságosoknak. A római császároknak is kedvelt csemegéi a hegyekből hozatott hóval kevert gyümölcslevek, melyek sűrűn folyó, hideg fagylaltszerű italkülönlegességek voltak. A helyi adottságok is befolyásolják egy-egy étel-, ital-, vagy édesség elterjedését. Afrikában gondot okozott volna a fagyi. Másképp táplálkozik egy mediterrán vidéken, vagy sivatagban élő ember, mint Norvégiában.
-Tudható-e, mikor jelent meg hazánkban ?
- Először 1753-ban jelenik meg a fagylalt egy Erdélyben, kéziratban összeállított szakácskönyvben., melyből az is kiderül, hogy az első fagylaltíz az eper és a pisztácia volt. A XIX. század első harmadában már Pesten és Budán is árusítottak fagylaltot.
- Üzletét 31 éve nyitotta meg a Fő téren.

-Hatvan éve dolgozom a szakmában. Csákánydoroszlóból indultam vasutas családból, Körmenden tanultam a mesterséget, Szentgotthárdon lettem segéd, onnét behoztak Szombathelyre. Itt sok helyen megfordultam, ez szakmai nyitottságomat, mesterségbeli tudásomat csak erősítette. Elleshettem a különböző mesterek szokásait. Ezzel a tudással felvértezve kerültem Kőszegre - addig nem is jártam itt- ez 1957-ben volt. A Kleininger Cukrászdába hívtak helyettesíteni, mert nyaranta a Kleiniger úr a balatoni birtokán ügyködött. Közben ismerkedtem a helyi viszonyokkal. Az Írottkő Étterem „góréja” - mindenki így ismerte a főnököt 1958-ban óriási ötlettel állt elő. A vengéglátás állóvízét kavarjuk fel egy kicsit! Csináljunk egy vásárral egybekötött kiállítást. Persze, hogy benne voltam! Unokaöccse, aki Győrben volt szakács, hidegtálakkal, én pedig cukrászati készítményekkel rukkoltam ki. Nagy volt a kihívás, de óriási lett a siker! Kezdtek megismerni. Visszakerültem Szombathelyre a Kossuth Lajos utcában üzemelő „Kiscukrászdába” üzletvezetőnek. Ebből a régi világ hangulatát idéző üzlettípusból a megyében csak öt működött. Kőszegen pedig 1983-ban nyitottam meg az üzletünket feleségemmel és fiammal.
-Manapság mi a divat a szakmában?
-Teljes egészében a vásárlóktól függ, azt készítjük, amire igény van. Aki hozzászokott az egyszerű készítményekhez, az elvárja, hogy mindig hozzájuthasson azokhoz. Aki járja a világot, sok helyen megfordul, az nálu nk is keresi a hasonló termékeket. Érdekes, hogy egy-egy új termék bevezetése hosszú időbe telik. A fagylalttal is hasonló a helyzet. Valamikor 2-3 féle volt a tégelyekben, és öröm volt választani. Ma 15-20 féle is van, de 21-iket keresik. Az idén tervezzük néhány pad kihelyzését, hogy nyugodtan leülhessen, aki gondolja, amíg élvezi a fagyi ízét. A különböző alkalmakra - névnap, születésnap, keresztelő, esküvő- kapunk megrendeléseket, de a nagy emeletes torták kezdenek kimenni a divatból. Megjegyzem: áraink nem tükrözik a piaci árakat, alatta vagyunk azoknak. Így tudunk versenyképesek maradni. Az omlós, szárazsüteményeink kedveltek, mert elérhető áron tudjuk adni.
-Mi az Ön kedvence?
- Több is van, de a vaníliás, rumos, diós, mogyorós ízeket kedvelem, leginkább a somlói galuskát.
Vadász Tibor úr patyolatfehér, ropogósra keményített inge, fehér sapkája egy régi, megbecsült szakma rangját reprezentálja. Büszke tulajdonosa a Magyar Gasztronomiáért Díjnak, Kőszeg Városának Önkormányzata Kitüntető Oklevelének, a VOSz adományozta Vas Megye 2009. évi Cukrászmestere kitüntető oklevélnek. Évekig tanított az Orlay kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakképző Iskolában cukrásztanulóknak elméletet és gyakorlatot. Jó lesz, ha fia, majd unokái tovább éltetik a nagyszülői örökséget, a szakma szeretetét, azt az alázatot, mellyel gyerekkora óta viseltetik a cukrászat iránt.
Kiss János

A Kőszeg és Vidéke cikk bővített változata