Kőszeg Város Hivatalos Honlapja

Kávészünet a Kalincsák tisztelendő házaspárral

„Mindent Isten dicsőségére és a közösség hasznára”

Advent előtt néhány nappal Nemescsóban beszélgettünk Kalincsák Balázs evangélikus tisztelendő úrral és feleségével, Varga Katalin tisztelendő asszonnyal. Hittanóra végén érkeztem a Gyülekezeti Ház közösségi termébe.

Kávészünet a Kalincsák tisztelendő házaspárral
„Mindent Isten dicsőségére és a közösség hasznára”
Advent előtt néhány nappal Nemescsóban beszélgettünk Kalincsák Balázs evangélikus tisztelendő úrral és feleségével, Varga Katalin tisztelendő asszonnyal. Hittanóra végén érkeztem a Gyülekezeti Ház közösségi termébe. A férj éppen ebédszállításból tért haza a kisbusszal és már telefonált is, merre járt, kinek vitt ebédet, mikor lesz az első gyertyagyújtás, melyik gyertyagyújtás, melyik civil egyesületé. Bent a teremben felesége, Varga Katalin tisztelendő asszony éppen házi feladatot adott a gyöngyösfalui orvos család hitoktatáson részt vevő gyerekének és máris Kiss Barnával, a Savaria Szimfónikus Zenekar igazgatójával egyeztette a művészeti iskolájuk karácsonyi programját. Aztán fotózás okán átléptünk a templomba, melynek egyszerűsége, padjai, vörösfenyő karzata sokat látott idők tanújaként fogadja a betérőt. A szent hely 1784-ben a középkori templom helyén klasszicizáló, késő barokk stílusban készült. A tornyát 1879-ben alakították mai formájára. A közelmúltban vasbeton áthidalókkal erősítették meg, az ablakok fölé építették be őket, és összehúzatták a falakat, mert gyenge, süppedős talajra alapozták az építők. Egy kis erecske csörgedezik mellette. 1698-ban Kazó István kanonok tartott vizitációt a győri püspök megbízásából. A falu krónikása -Bánó Ádám kántortanító- szerint a 17. század első felében már élt itt gyülekezet. Sőt, úgy véli, hogy a kőszegivel egyidőben, tehát 1554-től indulhatott a lutheránus gyülekezet élete. Az anyakönyvezés 1701-ben kezdődött, a tisztelendő asszony kincsként mutatja a gyöngybetűkkel írt Matriculát. Az említett vizitációs leírás arról is tanúskodik, hogy az 1698-ban használt templom már átalakult evangélikus használatra, de az még nem a mostani. A harang pedig 1614-ben készült. A falu hamar áttért az evangélikus hitre, hiszen 1698-ban 175 lélekből csak 16 katolikus maradt. Ezen a környéken tehát talán már a 16. században, de legkésőbb a 17. század elején győzött a reformáció. A vizitáció tanúsítja, hogy a nemescsói artikuláris gyülekezetben a 16. és 17. század fordulóján egy „templomocska” és két oratórium (imaterem) állt a lelkészlakás mellett. Az artikuláris hely szelleme, az a történelmi múlt, mely a csói emberek génjeibe beszívódva ma is él hál'Istennek, ennek az éppen 15 éve a faluba érkezett – Kalincsák tisztelendő házaspárnak is köszönhető. Az iskola és kocsma nélkül maradt településen - mint két igazi, népművelő - akik mindennel akarnak és nemcsak akarnak foglalkozni, hogy megtartsák, hogy építsék, hogy erősítsék a közösséget. Nincsenek illúzióik a jövőt illetően, a kis települések tipikus sorsát élő Csó is elnéptelenedik, manapság mindössze háromszáz lelket számlál. Már a könyvtár is a polgármesteri hivatalba költözött, heti három alkalommal látogatható, a lukácsházi körjegyző pedig hetente egyszer fogadja az ügyes-bajos dolgaikkal őt felkeresőket.
A tisztelendő úrék nem kis erőfeszítések árán tudják a 17 hozzájuk tartozó település 500 főnyi evangélikus hívőjét egybentartani, de nem eredménytelenül. A lelkész házaspár olyan, mint egy igazi Kiss Gyula-bácsis (A Szombathelyi Tanítóképző legendás népművelős tanára, aki 1944-ben, kezdő tanárként a Fasoriban tanított. Édesapja Bánó Ádám iskolatársa volt.) küldetéstudattal bíró népművelő páros. A faluról is, meg a gyülekezetről is beszélgetésünk során alakult ki bennem kép, melynek formálásában nagy szerepük van. Híres-nevezetes szülöttei is vannak Nemescsónak. Péterfy Sándor - a magyar tanítók atyja - és Bakó József költő-író, akinek élete első három évtizedéról, csói gyerekkoráról, mozgalmi ifjúkoráról szól a Feljebb a kaptafánál című regénye. Bánó Ádám kántortanító, akinek a legendás kockás füzetét Kiss Sándor is felhasználta a faluról szóló füzet megírásakor. Kiss Sándor a riport készültekor december 2-án, életének 73. évében hunyt el Kőszegen. A gyülekezet őrizte meg az utókornak a Matriculát és minden más egyházi kéziratot.

K.B.:
-2002 augusztus 15-től vagyunk Nemescsóban, 2 évig beosztott lelkészek voltunk, majd 2004-ben parókusi alkalmassági vizsgát tettünk le és akkor választott meg minket a gyülekezet. Az egyház felépítéséből adódóan a gyülekezet választ lelkészt. A gyülekezet vezetősége is a paritás- elv alapján működik, ami azt jelenti, hogy van egy lelkészi és egy nem lelkészi vezetője, gyülekezeti és egyházmegyei szinten egyaránt. De a legfelső kormányzati szinten is. Idekerülésünkkor segédlelkészek voltunk D. Keveházi Laci bácsi mentorsága mellett.
V.K.:
-Az ellenreformáció hatására igyekeztek az evangélikusoknak megtiltani, hogy a vallásukat gyakorolhassák. Ezt sokféle formában próbálták érvényre juttatni. A protestáns lelkészeket vagy elüldözték, vagy rekatolizálásra bírták. Voltak, akiket gályarabnak vittek el az Földközi tengerre. Ekkor sikerült európai nyomásra rávenni a Habsburgokat, hogy engedményt adjanak a protestánsoknak. Az 1681-es soproni országgyűlés törvénybe foglalta, hogy Sopron- és Vas vármegyékben két-két helyen gyakorolhatják a vallásukat. Nemeskéren és Vadosfán, illetve Nemescsóban és Nemesdömölkön. Ezeket nevezték artikuláris (törvénycikkelybe foglalt) helynek. „Isten háta mögötti helyeket” jelöltek ki, remélve, hogy oda úgyse mennek a hívők. Az evangélikusok azonban fontosnak tartották, hogy megtartsák a hitüket. Ötven-nyolcvan kilométeres körzetből jöttek.
K.B.:
(A nemescsói gyülekezet ennek a legnyugatibb régiónak a központja volt.)
-Dél-Burgenlandból és a Muraközből is jártak a hívők. Grosspetersdorfból már előző nap elindultak szekerekkel, hogy időben ideérjenek. A 2015-ben tartott artikuláris napra nagyjából 1800 ember jött el. Két istentisztelet volt és mindkétszer annyira tele volt a templom, hogy a lépcsőkön is álltak az emberek.
-Az 1740-es években működött az alumneum, -bentlakásos alsó latin középiskola- itt a templom mellett volt az épülete. Az a Sartoris (Szabó) János lelkész alapította, akinek a „mindent Isten dicsőségére és a közösség hasznára” volt a jelszava. Árva, vagy szegény falusi gyerekek kiemelkedését szolgálhatta. Óriási volt a szociális érzékenysége. A jénai egyetemen tanult, Győr után itt, Csóban folytatta lelkészi munkáját nagy odaadással 27 éven át. A gyülekezeten belül ma is sok minden kötődik a Sartoris névhez.
(Kiss Sándor polgármester jelentette be, hogy 2010. július 1-jétől megszűnik az akkor már csak alsós tagiskola. A mai polgármester Bánó Ádám unokája, Bánó András. )
-Az evangélikus iskola újraindításának sajnos már nincs reális esélye. Ez volt a legrégebbi egyházi iskolák egyike a környéken, bizonyíték erre az 1701 óta folyó anyakönyvezés. Egy árvaházat szerettünk volna építeni itt Nemescsóban, már a terveink is megvoltak. Sajnos nagyon átalakult ez a szféra, ilyen szintű szociális intézményt már nem támogattak. Nyugat-Európai modellt szerettünk volna behozni, ahol szülőpárok nevelik a gyerekeket. Most az iskola épületében, az egykori két tanteremben a Tézsula Hagyományőrző Egyesületnek van egy igényes kiállítása, a múlt és a jelen összekapcsolásaként.
-Bánó Ádámtól (1883-1974) is őrzünk egy kézírásos emléket, egy füzetet, mely a falu eseményeit, történelmét örökíti meg benne, saját kutatásai alapján. Egy részét már digitalizáltuk a gépünkön. Bánó bácsi 1905-1945-ig tanított, itt élt haláláig. Baráth Pali bácsi lelkészünk mellett -aki 1933-ban érkezett a faluba- a 70-es évek elején még ő volt a kántor, de már 1905-től kezdve kántortanítóként működött.
(Több tucat cikket írt pedagógiai és vallásos témákról az Evangélikus Népiskola c. folyóiratba 1905-1940 között. A község történetének kutatója volt, kéziratos munkájának címe: Nemescsó múltjából. Két írása jelent meg nyomtatásban a falu történetéről 1970-71-ben a Vasi Szemlében, önéletrajzi írásának címe: Éveim, utam ... Ez 1972-ben jelent meg a Pedagógiai Irások c. megyei szaklapban.)
V.K.:
(A tisztelendő asszony nemcsak a faluban és a filiákban, de középiskolás diákoknak is tartott hittant.)
-Kőszegen a Technikumban is tanítottam egy évig, 2003-tól 2007-ig, majd most szeptemberig még 4 éven át. 2007-ben jöttek az ikrek, az idén lettek 10 évesek. Kőszegen az Árpád-házi iskolába járnak. Igyekszünk sok mindent a gyülekezetünkhöz tartozó falvakért megtenni. Messziről kerültünk ide, én csurgói vagyok, a férjem bakonycsernyei. Budapesten, az 1989-ben visszakapott Fasori Evangélikus Gimnáziumban tanultunk, évfolyamtársak voltunk. Érettségi után az Evangélikus Hittudományi Egyetemen végeztük a teológiát, Nemescsóba már házaspárként érkeztünk.
(A zenei tudásának köszönhetően, kórust is vezet.)
-Az evangélikus kántorképzőt is elvégeztem. Tanultam karvezetést is, nem áll távol tőlem a kórusmunka. Volt idő, amikor sokan voltunk, most viszonylag kevesen, de az ötéves gyerektől a 70 évesig voltak tagjaink. Idekerülésünkkor szerettük volna, ha az együtténeklés öröme összehozna bennünket. Így alapítottuk meg az Egyházi kórust. Istentiszteleteken énekeltünk, most pedig az adventi gyertyagyújtáskor. A Tézsula Hagyományőrző Egyesület, az Önkormányzat, a Tűzoltó Egyesület és mi, az Egyházi Kórus gyújtjuk meg a gyertyát és tesszük ünnepélyessé az adventi vasárnapokat.

K.B.:
(A gyülekezet melletti tevékenységeik szerteágazóak.)
- Van egy diakóniai intézményünk is, a Sartoris Szeretetszolgálat, amely 2008-ban alakult. Házi segítségnyújtás, szociális étkeztetés és falugondnok feladatok tartoznak feladataink közé. Egész gyülekezetünk területét igyekszünk lefedni, amit most már mindenhol meg tudunk oldani. A szociális étkeztetés kicsit nehezebb, a szállítás miatt. Tizenegy gondozónőnk van. Ma én is kivettem a részemet az ebédosztás utómunkálataiból. Három helyszínről látjuk el a rászorulókat. Több mint száz adag ebédet viszünk ki a lukácsházi óvodából, a kőszegi Vasi Fogadóból és az acsádi óvodából a 17 településen élő idős, rászoruló embereknek. Napi szinten 50 emberhez jutnak el a gondozónők, segítik a mindennapjaikat. Volt olyan gondozottunk, aki három évet kapott az élettől a segítségünkkel, mert a kórházban már lemondtak róla. A környező önkormányzatok az idei évtől feladatellátási szerződést is kötöttek velünk.
(A diakóni munkán túl, már-már népművelői szerepet is betöltenek.)
-Olyan célt is kitűztünk, amit nem érnének el gyülekezeti tagjaink másképp. Sopronba, Zalaegerszegre jártunk színházba, 60-70 bérletünk volt nyolc éven át. Budapesten a Madách Színházban Az Operaház fantomját 72-en láttuk. Évente rövidebb, vagy éppen hosszabb kirándulásokat is szervezünk, Jártunk Németországban is a Luther városokban, ahol az idegenvezetést és a tolmácsolást is elláttam. Így házilag megoldva kedvezőbbek a költségek.

Közben Kalincsák Balázs tisztelendő úr hazaviszi Gyöngyösfaluba a hittanos gyereket, mert orvos szülei még dolgoznak Szombathelyen. Az egyik még rendel, a másik már rendel, nem tudnak érte jönni. Majd leír egy kört és az ikrekért elugrik Kőszegre, akik a Hajnalcsillag Néptáncegyüttesben táncolnak.



V.K.:
(Ketten négy templomban tartanak vasárnaponként istentiszteletet.)
-Gyerektől felnőttig igyekszünk mindenkinek a kedvére tenni mind az 500 gyülekezeti tagunknak. Nemescsó-Meszlen-Acsád- Kőszegdoroszló Társult Evangélikus Egyházközség a nevünk. Az elnevezésben is szereplő községekben viszonylag nagyobb számú evangélikus közösség él. Mindenhol van templomunk és minden vasárnap van istentisztelet. Beülünk az autóba, elindulunk Meszlen felé, egyikünk marad, a másikunk Acsádra megy, 9-kor kezdünk. Visszafelé összeszedjük egymást, Kőszegdoroszlóba 11-re megy valamelyikünk, a másik itthon tartja meg az istentiszteletet. Ezen kívül Lukácsházán havonta egyszer háznál tartunk alkalmakat. Ott elég sok evangélikus van, vannak beköltözők is, nem könnyű megtalálni őket. A gyülekezethez tizenhét falu tartozik Váttól, Bozsokig.
Itt Nemescsóba is több beköltöző család van. Nehéz velük kapcsolatot teremteni, mert eljárnak dolgozni, csak este vannak itthon. A szomszédok sem nagyon ismerik őket egyelőre, reméljük, majd azért megnyílnak.
(Országos hírűvé lett a lutheránus vetélkedőjük.)
-Öt éve, 2012-ben tartottunk egy gyülekezeti vetélkedőt, mert felvetődött, hogy jó lenne többet tudni a múltunkról, jelenünkről. Hat levelező forduló volt, megjelöltünk olvasnivalókat, kaptak feladatlapokat, kitöltve visszahozták őket. Egy személyes vetélkedővel fejeztük be, ahol a kisgyerekektől az idős emberekig voltak résztvevők. Kreatív feladatokat kaptak, verset, balladát kellett írni az artikuláris időkről, idővonalat kellett csinálni, fényképeket gyűjteni. Sztrókay Edit, a Fasori Gimnázium történelem-hittan tanára segített összeállítani a vetélkedő anyagát. Rengeteg produktumot készítettek és közben jobban megismerték egymást is.
(Karácsonyvárásuk is hagyománytisztelő.)
-Most lesz 15. éve, hogy mind a négy nagy faluban, valamint Lukácsházán és Gyöngyösfalun is betlehemezni járunk a gyerekekkel karácsony előtt. A gyerekek is nagyon élvezik, azokhoz az idős emberekhez megyünk, akik az ünnepek alatt sem tudnak eljönni a templomba, vagy valamiért nehezen mozognak. Elmegyünk hozzájuk és örömhírt viszünk. A gyerekek pedig narancsot, szaloncukrot kaphatnak. Ennek nagyon örülnek. Az idén Csóban 19-en betlehemeznek. A karácsonyi istentiszteleten, 24-én a gyerekek és az ifjúság szerepel verssel, színdarabbal.
Hittanversenyeket rendezünk, országos szinten is jól szerepelünk.
-Közösen ünnepeljük az Anyáknapját, a tanévnyitót, a tanévzárót, nyáron táborokat szervezünk nekik Meszlenben, a parókián. Volt 80-90 résztvevő is. Sárvárra hordjuk őket fürödni. Idén a táborból Budapestre kirándultunk. Az Állatkert, a Nemzeti Múzeum is benn volt a programban, ahol megnéztük a nemescsói oltárterítőt is, melyet a reformáció 500. évfordulójára rendezett kiállításra átkértek a Deák téri Evangélikus Múzeumból.). Biciklitúrázunk.
Nagyon büszkék vagyunk a Nemescsói Gyülekezet Ifjúságára, harmincan vannak, 14-32 éves korig. Októberben 29-én adták elő a Jurisics-vár Lovagtermében a Luther életét feldolgozó színdarabot. Hamarosan Sopronba is elvisszük az előadást. Az ifjúság tagjai Írják a szöveget, zenét szereznek hozzá. Nagyon benne vannak a darabban. Férjem beül a kisbuszba és összeszedi a falvakból őket. A szülők örülnek, mert tudják, hogy biztonságban van a gyerekük. A nyári táborokban is szerepet vállalnak. Aki már konfirmált, az lehet ifjúsági segítő. Kilenc évig Passió-játékkal jártuk velük a Dunántúlt.
-Tizennégy alkalmazottja van a szeretetszolgálatnak, huszonkettő a Művészeti iskolának.
Ahhoz, hogy fennmaradjunk, mindenkinek ki kell vennie a maga részét a feladatból anyagi támogatással is. Felügyelőnk, Sztrókay Attila (a kőszegi Jurisics Miklós Gimnáziumban érettségizett utána Mosonmagyaróvárott lett agrármérnök) szokta mondani, mi nem tehetünk gombot a perselybe. Nincs kötelező hozzájárulás, mindenki a lehetőségei szerint támogatja a gyülekezetet és ez hozza meg az eredményt. Általános iskolánk ugyan nincs, de művészeti iskolánk van, amit 2005-ben alapítottunk, amely a Sartoris Alapítvány keretében működik.
Az acsádi zenetanár házaspár ötlete volt, hogy a falusi gyerekeknek is biztosítsuk az esélyegyenlőséget e téren is, zene- tánc- és képzőművészeti oktatásban részesülnek. Egy vidéki gyerek ezekhez a lehetőségekhez csak a városban juthatna hozzá, de bonyolult az utaztatás, a szülők sem mindig érnek rá, ezért az iskolát hoztuk ide a telephelyekre.
K.B.:
Acsádon, Váton, Nemescsóban, Gyöngyösfaluban működünk már, a közelmúltban kibővült Torony, Bő, Sorkifalud településekkel, Szombathelyen 3 telephelyünk van. Az oladi iskolában, a Reményikben, és az Aranyhídban, ahol kerekesszékes táncoktatás is folyik. Szeptembertől még a Fejér megyei Bakonyszentlászlón is megkezdte működését az iskola. Feleségem a megbízott igazgatója az intézménynek. Most volt a Lovagteremben a gálaműsoruk.
(Megkerülhetetlen a kérdés, látnak-e még feladatot, küldetést ebben a mostani körben?)
-Nemrég fákat ültettünk a Reformáció emlékéve kapcsán, melyeket ajándékba kaptunk. A gyülekezeti elöljárónk meglátta őket. Elfelejtettem neki mondani, hogy megérkeztek. Hazament a feleségének mondani: -na, jól van, megnyugodhatunk, a tisztelendő úrék fát ültetnek, akkor még itt maradnak. Mi nagyon jól érezzük magunkat itt. Másik oldalról közelítem meg a kérdését, mely a jövőbeli terveinkre vonatkozik. Ha el szerettünk volna menni innen, már elmehettünk volna. Nagyon sok lehetőségünk volt. Előfordult, amikor itt, ahol most ülünk, a kilincset egymásnak adták a különböző gyülekezetek képviselői. Volt egy olyan év is, amikor Svájcban dolgoztam. A hegyekben helyettes lelkészi szolgálatot vállaltam, 10 napot voltam kint, s 4 napot itthon. Ilyenkor persze végeztem az itthoni feladatokat. Közben a feleségem vitt itthon mindent egyedül, ez nagyon komoly próbatétel volt. De a svájci lét sem volt olyan vonzó, hogy elmenjünk. Biztos, hogy lesz olyan helyzet, amikor el kell gondolkodnunk. De nem az anyagiak miatt. Ami eddig kellett, azt mindig megadta a Jóisten. Mindig nyíltak új kapuk és új lehetőségek. A nagyobb probléma az, nagyon fogynak a gyülekezeti tagjaink. Sajnos ezeknek a kistelepüléseknek hosszú távon nem egyszerű a helyzete. Nemescsóban se kocsma, se posta, se bolt, se iskola, de gyülekezet van és amíg vagyunk, addig igyekszünk tenni érte.
Mi erre tettük fel az életünket, és bízunk Isten segítségében.
Kiss János