In Memoriam Erwin Birnmeyer (1926-2015)

Erwin Birnmeyer 2015. november 5-én hunyt el az oberwarti kórházban, 2016. március 15-én lett volna 90 éves. Münchenben született egy értelmiségi, tanár-művész családban, édesapja és nagyapja is ugyannak a kaufbeureni gimnáziumnak voltak a tanárai.

In Memoriam Erwin Birnmeyer (1926-2015)
Erwin Birnmeyer 2015. november 5-én hunyt el az oberwarti kórházban, 2016. március 15-én lett volna 90 éves. Münchenben született egy értelmiségi, tanár, s művész családban, édesapja és nagyapja is ugyannak a kaufbeureni gimnáziumnak voltak a tanárai. Szülei zongoraművésznek szánták a nagyon tehetséges ifjút. Erwin Birnmeyert „csak” 1944-ben hívták be katonának, közvetlenül az érettségi után. Hamarosan szovjet fogságba esett és fél évtizedig embertelen körülmények között kőbányában dolgozott. A keze olyan sérüléseket szenvedett el, hogy ezzel a zongoraművészi ábrándok szertefoszlottak, de megmaradt a másik nagy szerelem, a képzőművészet. Ámulatba ejtő hogy mindezek ellenére, hogyan dokumentálta a kőbánya mindennapjait, fogva tartóitól „kunyerált” papírlapokon, fecniken és kis fatáblákon dokumentatív módon örökítette meg a szörnyűséges mindennapok valóságát egy fogolytáborban. Az adott lehetőségekhez képest lenyűgöző színvilág, egyedülálló kompozicionális megoldások és izgalmas karakterek jelennek meg ezeken a rajzokon. Ezt az anyagot a Kaufbeureni Városi Múzeum mutatta be 2013. júliusában, amelyet volt szerencsém megnyitni (Stein auf Stein címmel) és amely ma a művész ajándékaként a múzeum gyűjteményét gyarapítja. Ez az anyag nem csak a német történelem képi dokumentálása szempontjából izgalmas, hanem egy művész életútja és élményanyaga szempontjából is. Édesapja nyomdokait követve 1950-54 között a müncheni Képzőművészeti Akadémián egyszerre tanult művészettörténetet, méghozzá a világhírű Hans Sedlmayr-nél, (aki magyar gyökerekkel is rendelkezett), valamint festészetet és művészetpedagógiát. Firenzében, Rómában és Milánóban is volt vendéghallgató. Rövidesen 1956-tól Athénbe került, ahol nemcsak az ottani német gimnáziumban tanított művészetet és zenét, de az egyetemen régészetet is hallgatott. Megtanult újgörögül is. 1958-tól az isztambuli német gimnázium tanára majd az ottani egyetem vendégtanára, ahol művészettörténeti előadásait már törökül tartotta. 1963-ban visszatér Bajorországba. Kaufbeurenben édesapja örökébe lépve, egészen 1986-ig, nyugdíjazásáig az ottani gimnázium tanára. Kutatóprofesszori kinevezést kap. Számtalan hazai és külföldi kiállítás, előadás fűződik ehhez az időszakhoz. A bajor gimnáziumok művészeti oktatásának programját ugyancsak ő dolgozta ki. 1987-ben vehette át Kaufbeuren város művészeti díját. Nyugdíjazásától már teljesen a művészetnek szentelhette életét. Számtalan publikáció szerzője, amelyeket a művészet és politika, esztétika, társadalom összefüggésében irt. 1995-97 között a Kaufbeuren-i Művészetek Háza vezetője. Számtalan külföldi kiállítás kurátora, az ottani művészeti akadémia vezetője 1997-99 között. Megszámlálhatatlan neves és rangos kitüntetés és díj birtokosa, Kőszeg városától is elismerő oklevelet kapott. 2000-ben Balatonalmádiba, majd két évvel később Kőszegre költöztek. 2005-ben a Kőszegi Művészeti Egyesület alapító alelnöke, amely tisztséget 2009-ig tölti be. 2010-ben Pécs Európa kulturális fővárosa volt, ebből az alkalomból született az ötlet, hogy egy olyan kiállítást rendezhetnénk - ami talán egyedülálló volt Európában -, melynek címe: „Isztambul-Kilátás az ablakomból”. Erwin Birnmeyer képei és Orhan Pamuk mondatai (magyarul és németül ugyanaz a szöveg és leírás). Erwin ugyanabban a városnegyedben élt, ahol a Nobel-díjas író. Végtelenül izgalmas volt olvasni, amit az író leírt és nézni azt, amit a festő látott. Isztambul valóságának két oldalát láthattuk és olvashattuk, amiről Horatius is olyan szépen beszél: „Ut pictura poesis”. Életművének mintegy foglalata és búcsúja az ez év február 21-én, a kőszegi Jurisics Vár Lovagtermében rendezett absztrakt kiállítása volt. Bartha László művészetét megismerve egyre jobban foglalkoztatták az absztrakt irányzatok. 2008-ban Bartha László születésének 100. évfordulóján a kőszegi Művészetek Házában rendezhettünk egy kiállítást, amely végső lökést adott Erwin Birmeyer absztrakt gondolkodásmódjához és kifejezésvilágához. Néhány év alatt egy olyan „expressziv absztrakciót” hozott létre itt Kőszegen, amely még az Európában számon tartott nagyok közül is keveseknek sikerült, hálás vagyok, hogy ezt a kiállítást én nyithattam meg. A kiállítás kurátora és rendezője másik nagy tisztelője Trifusz Péter volt. Abból adódóan, hogy életének utolsó tizenöt évét hazánkban töltötte és absztrakt korszaka Kőszeghez köthető, most már nemcsak a német művészettörténet, hanem a magyar művészettörténetnek is része életműve.
Ezért is lenne méltó helye az általam megálmodott „Kőszegi Pantheon”-ban.
Isten veled Erwin!

Prof. Dr. Lőrincz Zoltán művészettörténész, egyetemi tanár, a Kőszegi Művészeti Egyesület elnöke